Szerkezetének formája utalás Weöres Sándor írására a föld és ég között kapcsolatot teremtő emberről, absztrakt megidézése a földben gyökerező, felfelé törő természetnek, az emberi gondolatnak, az igenlő életerőnek.
„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában. (A teljesség felé - Szembe fordított tükrök). A kilátó teste négy létra összeforgatásából áll. Formailag ez a néhány sor volt a fő inspiráció, ebből alakult ki, olyanná, amilyen lett. Odafentről talán jobban látszik az összhang.
A városi kilátó azért jó, mert a házak fölé magasodva teszi lehetővé a városra való rálátást, a kilátást a távolba, hogy átfogjuk az egész képét a környező tájban. Az általunk ismert apró részletek, a sokszor bejárt főutak és utcák, ismert épületek így tekintetünkkel átfogva jól összeállnak egy nagy összefüggő képpé, a várossá.
Míg egy természeti környezetben, hegyen lévő kilátóból a teremtett természetre látunk (az Isteni mű), ebből a városi kilátóból azt látjuk, amit mi teremtettünk, generációk során, egy élő, épített organizmust. A helyet, ahol iskolába jártunk, vagy ahol randiztunk, a bulinegyedet, a Normafát a hétvégi kirándulások helyét, gyárakat, vagy irodaházakat, ahol dolgozunk, a lakóházak tengerét, ahol szüleink, mi magunk, vagy gyerekeink, barátaink és ismeretlen ismerőseink élnek.