A torony a fák közé kerül. Vizuális és szellemi előképe a magasles, a fák között, fák mellett álló torony. A tervezett kilátó az erdőnek úgy része, mintha maga is oda nőtt volna, olyan emberi alkotás, mely beépül a természetbe. 
Szerkezeti anyaga corten acél és akác fa deszkázat.
 
Az acél előnyei jó statikai képességei, hátránya a korróziós hajlam és a nagy előállítási energia és költségigény (acélgyártás). A választott szerkezeti anyag a corten lett, mely a szerkezeti képességek mellett korrózióálló ötvözet, színével illeszkedik a táji környezetbe. A környezettudatosságra figyelemmel az újonnan legyártandó szükséges acélszerkezeti elemek helyett már egyszer legyártott anyagot választottunk: használt tengeri konténer vázakat, ezzel megtakarítva 64MWh energiát. A szükségtelen felületkezeléssel pedig nagy mennyiségű vegyileg előállított szintetikus festék és más illóanyag legyártásától és használatától kíméltük meg a környezetet.
A corten acél és az akác fa idővel változó színű, szépen változik. Ez bekapcsolja a negyedik elemet a térbeliség mellé, az időt. Ami egyébként a kilátóban való mozgás során szintén jelen van, miközben a látvánnyal a tér is változik körülöttünk.
 
Ott állunk végül a legfelső fokon, felettünk az ég, és szétnézünk a tájon, érezzük, hogy a világban lenni öröm. Fizikai létünk a védendő Földhöz kötött. Jó erre néha felülről rálátni.