A látogatóközpont a telek belső részén került elhelyezésre. Jelenleg a telken egy közműszolgáltató tulajdonában lévő kis (38m2) épület áll, mely meg kell maradjon. Az új épület és az új funkció zavartalansága érdekében egy takaró kőfalat tervezünk, növényzettel takarva, a hegyközségi falvakban gyakori épített kerítésfalak, támfalak képi analógiájára. A fal szerepe hármas: optikai takarás, akusztikus takarás (a villamos házon lévő kültéri egység zajától védi a látogatóközpontot), és funkcionális elhatárolás a látogatói forgalom és az üzemi épület között.
Az épület a Balaton felé néz fedett-nyitott tornácával.
Fontos, hogy a tervezett épület a telek azon részére kerül, ahol korábban egy azóta elbontott lakóház állt, annak bontási törmelékhalmai jelenleg is a telken vannak. A tervezett épület tehát egy már többször bolygatott területre, korábbi épület helyére kerül, az épülettel új zöldfelületet nem bontunk meg, a használható bontott kőanyagot felhasználjuk.
 
A látogatóközpont nyeregtetős tömegével, a fedett-nyitott terekkel (tornáccal, előtérrel) kísért egytraktusos (a tereket egymás mögött soroló hagyományos tengelyes) elrendezésével is a hagyományos helyi jelleget idézi, az új funkcióval, mai formában. Homlokzati anyagaiban hagyományos anyaghasználatú (kő, cserép, vakolat, fa, színek fehér, barna, natúr fa) kis léptékű középület.
Tömegében, és az anyagok felhasználási formájában mai, könnyűszerkezetes. Bejárati oromzatával főbejárata a Réhelyi útra tájolt, onnan jól látható, fedett-nyitott előtérből nyílik.
Az egyes terek megnyitottságát az adott funkcióhoz (különböző kiállítóterek, fogadótér) igazítottuk. A kiállítás koncepcióját a Magyar Kastélyprogram Kft. készítette, az épület kialakítását egyeztettük. A kiállítás 3 részre tagolódik (honfoglalás előtti leletek, a balatoni sajka, illetve egy Liberator gép lelövésének története). Ennek megfelelően: a fogadótér 3 oldalról megnyílik kifelé, a régészeti rész („földben”) zártabb helyiség. A második teremrész („vízen”) távolról is látható nagy üvegfelülettel nyílik a Balaton irányába és a kültér felé - így megfelelve a tervezési programnak: a sajka nagy méretű modellje kintről is látható, látványával vonz a kiállítás megtekintésére. Végül a harmadik kiállításrész („levegőben”) tere az épület végfalán nagy üvegfelülettel zárul, melyen a tervezett installáció, a külső természetes fénnyel átvilágított fólia, kép fog látszani, és ad hátteret az elhelyezendő tárgyaknak, a Liberátor repülőgép témájának.
A kiállításról a fogadótér felé az épület mellett juthatunk vissza. Így a kiállítás és a látogatói mozgás az egész épületet átfogja. Az épületben ezen kívül vizesblokkok, tároló kaptak helyet.
Az épület rétegragasztott fa gerendákból, keretekből, oszlopokból álló vázra rögzített CLT panelekből épül fel, könnyűszerkezetes, a tetőszerkezetet is ebből áll, egységes szerkezetet képezve. Alapozása vasbeton lemezalap, zsalukő alapfalakkal. Külső homlokzatai vakolható szálas hőszigetelést kapnak, fehér vékonyvakolattal, a tetőhéjazat égetett natúr agyagcserép. A szerkezeti fa elemek külsőben kültéri lazúr védőbevonatot kapnak, a fa burkolati felületek (előtető, tornác mennyezetburkolata, stb.) fehér színűek, a homlokzati fa nyílászárók is lazúrozott felületkezelést kapnak. A főhomlokzaton tört bazalt terméskő falazat készül.